Arról, hogy pontosan mi is a Légoltalmi Liga feladatköre, hogyan alakult ki, és hogyan teljesített a II. világháborúban részletesebb cikket itt találhattok (és ez a szemérmetlen, ám teljesen anyagi érdek nélkül való önreklám helye) így csupán részleteket válogatnék majd belőle, jöjjenek a gyűjtemény képei, és a referenciafotók, melyek alapján megvalósult:
Első, és legfontosabb forrásom a Légoltalmi Liga által egymillió példányban kiadott "Légoltalmi ABC" című 1939-es opusz, mely a maga 64 oldalas terjedelmével észbontóan tanulságos olvasmány lehet egy esős péntek délutánon. Szerepel benne a légoltalmi szaknévsor mellett az ellenséges és saját repülőgépek felségjelzéseinek lajstroma (a kisantant-országok hiánytalanul megjelennek, és a békesség kedvéért Franciaország is belekerült, viszont sem Nagy-Britannia, sem az USA jelzéseit nem tartalmazza, ami már-már politikatörténeti jelentőséggel bír, és a történtek ismeretében a sors kifejezetten furcsa fintoraként is értelmezhető...) valamint a számomra és a gyűjtemény alakulása szempontjából is sokkal érdekesebb, a kiadvány 47. oldalán kezdődő, "A LAKÓHÁZ (HÁZCSOPORT) LÉGOLTALMI ŐRSÉGPARANCSNOK TEENDŐI" című fejezet, így, csupa nagybetűvel. Ebben a fejezetben megtudhatjuk, hogy mit is visel a légoltalmi szolgálatra beosztott egyén:
"Az őrség személyi felszerelése: 1-1 gázálarc, 1-1 vízhatlan munkaruha, 1-1 pár sárcipő (vagy vízhatlan talpú cipő) 2-2 gázsebcsomag, 2-2 sebkötözőcsomag, 1-1 villany kézi lámpa 1-1 karszalag - (szükségképpen ideiglenesen a gázálarc az orr és száj elé köthető nedves kendővel, a sisak s egyéb a fej megvédésére alkalmas eszközzel, a munkaruha pedig esőköpennyel, zárt vászonruhával vagy szerelőruhával pótolható.)"
Ebből máris tudtam, amit a fényképek is alátámasztottak, hogy a légoltalmi szolgálatot végző csapatok felszereltsége jelentősen eltér egymástól, így elég nagy szabadságot élvezek a gyűjtemény összeállításában, lásd ezeket a Filmhíradó-képkockákat a Légoltalmi Liga 1940 augusztusi díszszemléjéről:
Valamint ez a gázvédelmi gyakorlaton készült, "jóarcú" csoportkép:
Esetleg személyes kedvencem, Istókovits Kálmán: Légóstűzoltó önarckép című festménye:
Ezzel a háttéranyaggal felvértezve már belevághattam a további pénzköltésbe, meghatározhattam a haladás irányát. Egyszerűen szólva megnézhettem, mit akarok bemutatni. Itt jön egy minden megjelenített gyűjteményem esetében nagyon fontos alapszabály számomra: Az érdeklődés felébredése után mindig első a kutatás, ezzel pénzt, időt, energiát spórolhatunk, ezt a saját bőrömön tanultam meg.
Mivel a légoltalom szerveinek legfőbb feladata az élet, és a javak védelme légitámadások alatt, így egyértelműnek látszott, hogy a XXI. század materialista létfilozófiájával szembefordulva, én bizony egészségügyi szolgálatot teljesítő légóst mutatok be.
Egy szó mint száz, a gép forgott, de az alkotó még koránt sem pihenhetett meg, most jött a dolog ördöngösebb része, a gyűjtemény összeállítása. Ilyenkor sem árt, ha az embernek vannak hasonlóan megszállott, gyűjtő-hagyományőrző barátai, akik tippeket adhatnak egy-egy jó minőségű gyűjteményi darab beszerzéséhez. Ha ez sem megy, akkor marad az internetes aukciós oldalak (juszt sem reklámozom a legnagyobbat itthon, úgyis ismeritek...) böngészése, az idegtépő várakozás, vajh' felüllicitálnak-é az utolsó egy percben, majd a kudarc- avagy sikerélmény, ami csak akkor teljesedik ki, mikor az áhított tárgy már a kezedben van. Jelen gyűjteménynél a baráti segítség éppúgy fontos volt, mint a szerencse.
A gyűjtemény első konkrét darabja talán a most következő gázálarc volt, amibe első látásra beleszerettem, már ha van szerelem ember és gázálarc, pontosabban gázálarctok között.
Maga az álarctest gumiból készült, kettes méretű, míg szíjazata okán keretálarcként viselhető. A gumi még most, 77 év után is rugalmas, nem törik, nem pereg. A szűrőbetétben aktív szén zizeg, "kibiztosítani" egy papírplomba leszakításával lehet(ne ha nem lennék sóher) valamint egy fémkupakot letekerve helyezhetjük az álarc alján található menetes foglalatba.
Érdekesebb maga a tok, ami az úgynevezett "Népgázálarc" magyar fejlesztésű könnyű, vászon gázmaszk tokjaként szolgált, de előző tulajdonosa, immár sárgára fakult LÉGÓ felirattal egyértelműsítette, hogy ez a készlet kiosztásra került. Ez a modell a Légoltalmi ABC gázálarc-katalógusában (mert ilyet is tettek bele!) minden bizonnyal a "Gumi munkagázálarc" címszó alatt megtalálható eszköz, melyet a Mercur Műszaki és Vegyipari Rt. forgalmazott. Itten látható a Népgázálarc roppant bájos plakátja, gyerekméretben is készült, és darabja csupán két fillérbe került. Összehasonlításként egy kiló kenyér 1938-ban 38 fillér volt. A helyzet könnyebb megértéséhez itt egy kép, egy gázálarc-alakú kenyérről:
A légoltalmi-gyűjtemény következő darabját egy 1937-es, kiadatlan irat, becses nevén "IGAZOLVÁNY légoltalmi szolgálatra kötelezett részére" jelenti.
"A légoltalmi szolgálatos
1. Ha kiképzésre, vagy gyakorlatra hívják be, azon lelkiismeretesen résztvenni köteles.
2. Légvédelmi készültség idején a kijelölt helyét azonnal elfoglalni és kötelességét mindenkor pontosan teljesíteni tartozik.
3. Állandó tartózkodási helyének megváltoztatását az illetékes kerületi légo. vezetőnél legkésőbb 24 órával a változás előtt bejelenteni köteles. Tartozik továbbá az új lakóhelyének megfelelő légvédelmi (légoltalmi) szervnél legkésőbben a beérkezés után 24 órával jelentkezni és új beosztását kérni. Ez esetben igazolványát hozza magával.
4. Kötelességmulasztásával - elsősorban maga ellen vétkezik, de vét a törvény ellen is, amely mulasztását, amennyiben az súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, 2 hónapig, háború esetén pedig 6 hónapig terjedhető elzárással bünteti."
Az irat arról bővebb tájékoztatást nem ad, mi történik a gyakorlatok lelkiismeretlen résztvevőivel.
A felszerelés következő darabját a légoltalmi szolgálat egyik legelengedhetetlenebb darabja, a sisak jelentette, amit egy kedves barátom testvérek között is igen korrekt áron bocsátott a rendelkezésemre, ez pedig az 1935 mintájú "Légó-B" fantázianevű sisak.
Ezt a sisakot a Légoltalmi ABC 35. oldalán található ábra "Újonnan rendszeresített légoltalmi acélsisakként" jellemzi, ami számomra azt valószínűsíti, hogy valamikor 1939 folyamán kerültek a légósok kezébe ilyen sisakok. Ez a darab a győri Magyar Waggon és Gépgyárban készült, méretét tekintve a legnagyobb sisakharanggal, 68-as méretben, ami az én általában 64-es méretű fejemre egészen addig tűnt csak nagynak, míg ki nem tapasztaltam a nagyon komoly, vastagon párnázott sisakbélést, amitől már csak egy picit lötyög a fejem tetejére helyezett sisak, az állszíj meghúzásával viszont már ez is abbamarad. Ha már szíjazat: a sisakot egy NÉGY ponton rögzített szíjrendszer teszi nagyon kényelmesen viselhetővé, a feladatok végrehajtása közben fellépő hatásokat bőr védőborítással bevont rugók csillapítják.
.JPG)
A sisak színe "légókék", ebből is látszik, hogy elsődlegesen nem harcra tervezték, hanem a mentő (főleg tűzoltó) csapatok számára, viszont valami oknál fogva a sisakon "felejtették" a klasszikus 35M sisakokon is megtalálható málhafület, bármiféle számomra megfogható cél nélkül.
A sisak, szíjazat mellett másik távolról feltűnő jellegzetessége az alumíniumból készült keret, vagy keresztborda, ami nagyon jól jön amikor az ember szűk, sötét folyosókon haladva minduntalan igyekszik beverni a fejét (...én legalábbis... izé... úgy hallottam...) és el sem tudom képzelni mennyire fontos lehet mikor az összedőlés-egyben maradás között vacilláló bombasérült épületekben kell dolgozni. Természetesen ma már vannak ennél jóval kifinomultabb és megbízhatóbb biztonsági- és tűzoltósisakok, így mindenkit nyomatékosan megkérek NE a nagypapa "légóbé" tűzoltósisakjában próbáljon lebombázott házakban, vagy bármiféle omladozó épületben/cseppkőbarlangban túlélni, mert a gyártó jogutódja visszamenőleg nem vállal semmilyen felelősséget az így bekövetkező balesetekért. A sisakból létezik egy "mezei" változat is, amit nagyon fantáziadúsan "1935 mintájú Légó-A sisak" néven ismer a gyűjtővilág magyarabbik szelete, és sem párnázott bélése, sem négypontos szíjazata, de még csak kerete/keresztbordái sincsenek, ezt (papíron) a tűzoltással nem összefüggő feladatot végző légoltalmi szolgálatot teljesítő egyének, tehát légórendőrök, figyelőszolgálatosok, műszaki munkaszolgálatosok, gázrendészek és egészségügyi szolgálatot ellátók kapták.
"Hohó!" - ismétli itt a szemfüles Olvasó Sir Winston Leonard Spencer Churchill méltatlanul elfeledett fiatalkori elszólását, mikor rányitott kies blenheim-i kastélyukban az éppen fürdőző szobalányra - "Nem arról volt szó, hogy a bloggerünk egészségügyi szolgálatos légoltalmistát mutat itt nekünk? Micsoda kókánymunka ez!"
Ámde a Kedves Olvasó ha így is tesz, csalódást kell okozzak neki: a már sokszor említett Légoltalmi ABC sehol nem írja, hogy kinek melyik sisakot kell megvennie saját pénzen a Magyar Királyi Állambácsitól, így érdekes kavarodásokat tudott okozni az egyéni ízlés (őszintén megmondva nagyobb biztonságban érzem a fejem kétes értékű tartalmát ha egy jól párnázott, merevítőkkel megtámogatott védősisakba dugom, mintha annak lebutított, ám kétségkívül könnyebb testvérével próbálkozok) és az elérhető raktárkészlet találkozása. Ez pedig itt a blenheim-i kastély:
A következő darab igazán érdekes kortörténeti csemege, nem is a Légoltalmi Liga kiadása, de a kor átlagpolgárának számára mindenképp fontos, és a lövészárkokban megbúvó ateisták bősz rohamát kiváltó kiadvány, a "VELEM AZ ISTEN A LÉGIVESZÉLYBEN" című légóimakönyv.
Az elsőre ártalmatlannak tűnő papírkötéses zsebfüzet második pillantásra sem fog bántani senkit. Legelső oldalán egyszerű tanácsokat találunk légiveszély esetére, olyanokat, melyek bár kimaradtak a Szentírásból, a totális háború legsötétebb óráiban létfontosságúak lehetnek.
A praktikus bevezetés után válogatott prédikációt olvashatnak a hívek a higiénia fontosságától a lélek hallhatatlanságáig pontosan úgy, mintha az ország minden pincéjére jutna egy-egy szószék. A füzet nem csak hasznos, de olvasmányos is, bibliai idézetek mellett magyar költők verseinek részleteit is tartalmazza, így a megrendülő hit visszaállítása mellett ténylegesen átsegíti a pincékben órákon át tehetetlenül várakozókat a légitámadások időtartamán. A füzetet 1943-ban adták ki, talán véletlen is lehet, de terjedelme pont 33 oldal.
Mindezek után nem maradt más, mint a légoltalmi szolgálatot teljesítő személyek jogállását-beosztását jól láthatóan jelölő felszerelési darabok bemutatása, így következik a légoltalmi egészségügyi szolgálat kitűzője:
Ez, a roppant egyszerű kialakítású, körülbelül 4 cm átmérőjű lemezjelvény, az egészségügyi mentőosztagok tagjainak központilag kiadott ismertető jele volt, fehér alapon egyenlő szárú vörös kereszttel. Hasonló méretben és kialakítással készült számos más a beosztást jelölő kitűző is, ezeken csak a rövidítés változott, eszerint (forrás):
Pk.= parancsnok
Pk.H.= parancsnokhelyettes
S.szolg.= segédszolgálat
Fi.= figyelőszolgálat
Ri.= riasztószolgálat
Elsöt.= elsötétítő szolgálat
Mü.= helyreállító szakszolgálat ill. légo. munkásosztagok (műszaki)
Rd.= rendőrségi szolgálat (segédrendőr)
G.= gázvédelmi szolgálat
Tüo.= tűzoltó szolgálat
Viselésére eddig nem találtam egységes megoldást, sokan a karszalagon (lásd: mindjárt), sokan a ruha mellrészén, megint mások a ruha karján hordták, a lényeg a láthatóság volt. Karszalagon engem kifejezetten zavar, mert amellett, hogy lehúzza a szalagot, útban is van, beleakad mindenfélébe, ugyanez igaz a karon való viselésre, így én teljesen szubjektíve, egyéni döntés alapján a kabátom mellzsebén hordom. A tízforintos nagyságú tízforintos a méret szemléltetését hivatott ellátni, nem darabár!
Most következik egy másik kitűző, melyet sok Légoltalmi Liga-tag sokféleképpen viselt, ez pedig a Légoltalmi Liga kisméretű zománcozott kitűzője.
A darab átmérője 1.5cm x 2.5cm, ez a legkisebb kitűző ebből a fajtából, házon belül csak LL Junior néven fut. Anyaga réz, melyre zománcolással vitték fel a mintát. A fehér háttér előtt álló két vörös L betű a Légoltalmi Liga rövidítése, míg a hármashalom egyértelműen a koronás címerből vett motívum, a jelvény megalkotói nem sokat tanakodhattak a heraldikai részleteken, leginkább a nemzeti hovatartozást jelöli. Viselték gallérhajtókán, és sapkajelvényként is, amikor épp nem sisakban végeztek feladatot.
A sorrendünkben és beszerzést tekintve is legutolsó darab a jellegzetes légoltalmi karszalag, amely változatos formákban érkezett, ennek oka egyszerűen az, hogy nem határozta meg senki, milyennek is kell lennie egy ilyen karszalagnak azon kívül, hogy tartalmaznia kell a LÉGO. feliratot.
A karszalag kialakításában sok hasonlóságot mutat a munkaszolgálatra behívottak korai, nemzetiszínű karszalagjaival azzal a kivétellel, hogy ezen a Légo. (légoltalom) felirat szerepelt, valamint a légoltalmi szerv pecsétje, ami ezen a példányon sajnos már olvashatatlan, mérete patentokkal állítható.
Itt látható pár általam megfigyelt, az interneten keringő légoltalmi karszalag-változat, melyekből sajnos saját példánnyal nem rendelkezem:
Valamint kétféle korai nemzetiszínű munkaszolgálatos karszalag (1940-től 1941-ig használt):
Végül az egész Légoltalmi Liga-kép egyben, korabeli bőrkabáttal (korlátozott tűz- és gázállósága, valamint tartóssága miatt a Légoltalmi ABC szellemében eszközölt "ideiglenes" megoldásként), vészjelző síppal, a zsebben pedig zsebkendővel felszerelkezve várva a légitámadások orvosi segítséget kereső sérültjeit:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése