Hagyományőrzős-visszatekintős poszt

Hagyományőrzős-visszatekintős poszt

Drága feleim! 

Igencsak eltűntem ezekről a hasábokról, aminek egy jól körülhatárolható oka van. Mint itt már írtam, több (és egyre több) barátunkkal új katonai hagyományőrző projektbe kezdtünk, és nem akartam feltétlenül ezeket a hasábokat is csak és kizárólag a Baráti Kör reklámfelületévé változtatni, mert vannak még érdekes témák a világban, amik engem is feszítenek, és olyan gyűjtemények, amikről még nem írtam. Most mégis arról szeretnék beszámolni, merre jártunk az eddigiekben:

Tapolca, I. Hadikulturális Fesztivál - 2013. május 26.

Három korszak, egy képen

Az idén is nagy erőkkel megrendezésre kerülő (lásd: facebook-event) rendezvény volt az első olyan esemény, ahová még, mint „Alkalmi Felderítő Harci Kötelék” öten régi hagyományőrző barátok, ötféleképp öltözve kaptunk meghívást. Ekkor még mi sem láttuk igazán, hogy az a téma, amit bemutatunk, milyen lavinát indít el, és mennyi embert érdekelhet majd. Igazából azt sem tudtuk, hogy lesz-e jövője a kezdeményezésnek, csak nekiálltunk, mert érdekes, új dolognak láttuk (a nagyobb szerencse az, hogy ez máig sem változott!) és mert minket nagyon izgatott a téma.
Ahogy a nagy könyvben meg vagyon írva, volt Tapolcán minden, de leginkább nagy érdeklődés, sok kérdés, sok fotó, sétaharckocsikázás… egyszóval nem hiába mentünk el.

Emellé jött még a szervezők kedvessége, figyelmessége, az, hogy mindenben támogattak minket, legyen az egy tál meleg étel, vagy egy nagy éjszakai beszélgetés. Ilyen közegben nem csoda, hogy elhatároztuk: együtt maradunk, és igyekszünk fejlődni tudásban, és gyűjteményben is.

Egy "remekül" elkapott pillanat.

Dabas, II. Honvédelmi Nap – 2013. szeptember 14.

Eltévedt szovjet tanácsadóval

 Régi barátaink, a Dabas SAS és a Hidegháborús Gyűjtemény meghívására ekkor már „hivatalos” Baráti Körként jelentünk meg Dabason, ahol csak az időjárás volt ellenünk, a hangulat remek volt. A szakadó eső ellenére még látogatókkal is találkoztunk, és kihasználtuk a lehetőséget arra is, hogy megismerkedhessünk egymással, új tagokkal, érdeklődőkkel, valamint a Combat Gear Blog érdeklődésére bemutattuk felszereléseink egyes darabjait is. Nagy megtiszteltetés volt megőrzésre átvenni egy veterán barátunk nem is oly rég még port, homokot, és világot látott ejtőernyős barettsapkáját, és felvarróját, amit a Baráti Kör becsülettel megőriz!

Az emléklap, és a felvarró. Nem veszik, nem osztják, kiérdemlik!

Szeptember két rendezvényt is hozott, hiszen 21-én Szolnokon jártunk az Első Ejtőernyős Nap elnevezésű programon, amire a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége hívott meg minket. Ez olyan nagy megtiszteltetés volt számunkra, amivel éreztük, élni, és nem visszaélni kell, így olyan „mély vízben” mérettettünk meg, ahol maguk a fegyvernem veteránjai törhettek pálcát a működésünk felett. Nagy örömünkre a legtöbbjüknek elnyerte a tetszését a munkánk, és rengeteg támogató szót, elismerő pillantást sőt, néhány új darabot is kapott a gyűjteményünk.

Shihan Furkó Kálmán ezredessel. Még neki is okoztunk meglepetést!

Ezt követően, ahogy az lenni szokott, már a következő hétvégén, Tapolcán találtuk magunkat, amit immár a Baráti Kör bölcsőjének tekinthettünk (sőt! Tudtátok, hogy 1949. szeptember végén az 1. Honvéd Önálló Ejtőernyős Zászlóalj a tapolcai reptérre került? Igaz, hogy itt megszűntették, és beolvasztották egy lövészezredbe… Emellett itt állították fel 1950 júniusában az Ejtőernyős Kiképző Iskolát is, így az általunk bemutatott fegyvernemhez is szorosan köthető a hely). A rendezvény neve pedig Magyar Néphadsereg Retro Honvédelmi Nap volt, nem kérdés, hogy van-e ott helye a felderítőknek. Itt debütált a Baráti Kör nem csak mint „statikus” kiállító, hanem „dinamikus” bemutató végrehajtására képes egység, hiszen előre megírt forgatókönyv szerint rendben végrehajtottuk egy „saját páncélozott technika műszaki mentésének biztosítását”.

A megmentett fenevaddal. A zászlón a felirat: KIVÁLÓ SZAKASZ

Tapolca után egy nagyobb légvételű szünet következett, már ha nem számoljuk a kiképzéssel, gyűjtéssel töltött napokat, heteket, majd az OtherWorld Élménymagazin megtisztelő felkérésére kiállítókként jelentünk meg a Battlefield vs. Call of Duty Airsoft versenyen november 10-én, ahol a játékok bemutatói mellett airsoft csatában, „élesben” is megmérették magukat a versenyzők. Nagy élmény volt látni a fotelből felkelt, harctól kipirult arcú sok fiatalt, és tapasztalni, milyen gyorsan fogynak az általunk kivitt szórólapok, melyeken a hajdani ellenség elismerését is tolmácsoltuk, hiszen barátunk, Timothy Fredrikson nyugalmazott hírszerző törzsőrmester, aki a Hidegháború alatt az USA Hadseregének Hírszerző Központjában dolgozott (többek közt Magyarország haderejének megfigyelésén is) sok tanáccsal, érdekes meglátással segíti munkánkat a „másik oldal” szemszögéből.

Golyózáporban

Azt gondoltuk, hogy novemberre a levelek is lehullanak, rendezvény sem lesz már, készülhetünk a téli álmunkra, fejünkre húzva a 82M Összfegyvernemi Védőkészletet (parasztosan: hálózsákot) ám nem számoltunk saját nyughatatlan természetünkkel, és a Karácsony eljövetelével, egészen addig, míg egyik tagunk fel nem vetette, hogy mit gondolunk egy saját adakozási akció megindításáról. Hamarosan partnereket is találtunk, a csillebérci Tüskevár Iskola, és a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola személyében, az előbbi fővárosi depóként, míg az utóbbi fogadó félként várt miket. Az ünnepre való tekintettel nem vártunk átütő sikert, mégis döbbenetes volt az a gyorsaság, amivel mindenki segíteni akarta a munkánkat, legyen az éppen egy rádióműsor, vagy egy gyűjtőtárs. Két kocsit pakoltunk meg, és nekivágtunk a közel 230 kilométeres útnak. Csak oda. Az élmény egyszerre volt elgondolkodtató, és felemelő, hiszen éppúgy belefért az utunkba a muhi csata emlékművénél végrehajtott gyertyagyújtás, mint a helyi diákok rögtönzött koncertje Sajókazán. Hihetetlenül nyitott, melegszívű diákokat, és önzetlen, a jó értelemben fanatikus szakembereket ismerhettünk meg, akik nem a szólamok szintjén örültek az adományoknak. Jó helyre került minden darabja.

Bemutatkozunk

Ezzel a karácsonyi adakozási akcióval zártuk a 2013-as évet, ám azóta is adódott már két rendezvényünk, egy videoklip-forgatás, ami új és érdekes feladat volt minden résztvevő számára, valamint egy remek hangulatú belső találkozó.

KATT és LINK!

 Ha tetszett a poszt, vagy ha nem, szóljatok hozzá, osszátok meg!