Bújócska: Avagy a Néphadsereg álcaruhái terepen

A csodálatos, könnyed, szellős nyárias idő, amit mind úúúúggggyyyy szeretünk, meghozta a kedvemet egy kis "terepgyakorlathoz". A baráti körben ugyanis komoly eszmecserék futottak le abban a témában, hogy a Magyar Néphadsereg jobbára teljesen megegyező szabású álcaoveráljai közül melyik is igazi álcázó kezeslábas. Nosza összekötöttem a kellemeset (?) a hasznossal (?) és újra terepre vittem a régi harcosokat. Az alapkoncepcióm az volt, hogy minden egyes ruhadarabot azonos háttér előtt és azonos testhelyzetekben fotózok le, így láthatjátok (nagyjából) melyik terepminta hogyan olvad bele (vagy hogyan nem) a környezetébe. A fényképeket drága jó öcsém készítette, ráadásul mobiltelefonnal(!) így több szakember számos munkaórája van benne, hogy ennyire sikerült felhozni a képminőséget. Egyszóval ezek már a szép képek! Nem fotósblog vagyunk!

Első versenyzőnk a 82M háromszínnyomású, avagy "rábaterep" kezeslábas. Az ő mintája már ismerős lehet a már bemutatott mélységi felderítő összeállításból, ami nem is csoda, lévén ugyanaz. A kezeslábas anyaga nagyon jó vastag, strapabíró. Ha többet szeretnétek megtudni róla, a Combat Gear Blog idevágó bejegyzése minden fontosat elmond róla. Szintén megéri a kommenteket átböngészni! Bár az álcázás sikerességét nagyban növeli, itt én most nem használtam álcafestéket, érdemes lesz figyelni arra is, menynire világít a "csupasz" bőr a terepen.

Az első képen szép kulturáltan ácsorgok egy teljesen hétköznapi pusztai növénytársulás közepibe'. Mindegyik összeállításhoz honvédségi bőr derékszíjat, 65M gyalogsági bakancsot, alias "surranót" vettem fel, valamint a nyakamba kanyarítottam az AMD-65-öt is, hogy ne legyen üres a kezem. A fejemre ezen a képen a 87M ejtőernyős barettsapka került.

 
Elsőre is látszik, hogy a kezeslábas összhatásában sötétebb mint a háttér növényzete, így sötétebb alapszínű terepen (sűrűbb erdőben, ősszel, lehullott levelek között) talán jobban érvényesül, de lássuk hogyan teljesít amikor már bújócskázunk benne!

Itt az árnyak között már inkább érvényesül a kezeslábas álcázó képessége, ráadásul a csuklyát felvéve az arcot is takarja és védi az ágaktól-tüskéktől. A következő képen látjuk, hogy mennyire:

Az arc előtt lévő álcaháló nem töri úgy az arc kontúrjait, ahogy azt mondjuk egy általam is ismert és használt KZS-1-es álcaruha teszi, de itt is áll amit az előzőekben megállapítottam: sötétben, álcafesték használata mellett a kezeslábas remekül megállhatja a helyét, azonban a képen bemutatott körülmények között nem olvad bele teljesen a környezetbe.

A következő darab az 51M felderítő kezeslábas "őszi", azaz "zárt terep" avagy "erdei" terepmintás darabja. Magához a mintához nagy reményeket fűztem, hiszen önmagában is látványos, jól használhatónak tűnő ruháról van szó. Az egyetlen problémám az anyag vékonyságával adódott: mivel a kezeslábast eredetileg a rendszeresített gyakorló egyenruha FÖLÖTT ildomos hordani (elnézést a képes beszédért) a bánatos lepkepuki is lukat üt az anyagon. Ezt erősíti az is, hogy az overált az 1950-es években gyártották, és azóta csak nyúzták-nyúzták. A képen 65M "bocskai" sapkával a fejemen mutatom be a darabot:

Mint látjuk a terpeszállás elengedhetetlen része a metódusnak! Ez az álcaminta valóban jobban érvényesül mint az előző, talán némileg világosabb alapszíne okán. A körvonalakat is jobban töri, mivel a vékony anyag könynedebb esése erre remekül alkalmas. No de lássuk, mit tud a ruha a kertek alatt!

Önismétlés a tudás anyja: a ruha úgy látszik határozottan ilyesféle környezetre lett kitalálva, a bokorba bújva is rejti a viselőjét.

 

Szerintem itt látszik igazán jól a ruha és az álcaminta rejtőképessége, remekül elmossa a felhasználó körvonalait, a minta pedig szinte egyezik a talaj színével. Egyetlen problémát itt a vékony anyag jelenti, amin gond nélkül átszúrnak a tüskék, levelek, ágak, úgyhogy aláöltözet nélkül nem ajánlom a kúszás-mászást benne.

A következő darab ebből a bejegyzésből már ismerős lesz sokatoknak, ott is szidtam mint a bokrot, de most élesben is bizonyítja, hogy tényleg nem valami sokoldalú álcaruha. Ő pedig a tölgylevélmintás álcázó kezeslábas, a fejemen a 87M rendőrségi barettsapka csücsül.

Maga a fénykép is igen pszichedelikus jellegű lett (köszönöm drága öcsém!) amit remekül fokoz az álcaruha, bár ez a darab egy világosabb alapszínű háttér előtt talán még álcázni is képes... erre talán ősszel térjünk vissza. A ruha anyaga egyébként már elég kopottas, és ugye ott a Komondor Terrorelhárító Szolgálat kékségesen szépséges karfelvarrója is.

Szegény ruhát már annyit szidtam itt is és a másik bejegyzésben is, hogy illik megemlítenem: mégis ez a darab az egyik legnagyobb kedvencem a gyűjteményben, mivel szavak nélkül is bemutatja a "fából vaskarika" elvét amely mellett kis hazánkban a fegyveres rendvédelmi és honvédelmi szervek munkatársai dolgoztak(nak...?). Emellett pedig látványos, mert hason csúszva is virít.

A ruha anyaga egyébként nem túl vékony, nem túl vastag, csak a csukló és a boka gumírozása eresztett a tartásából az évek során.

A következő, és összeállításomban utolsó darab a már szintén (nem is oly rég) itt bemutatott 51M "tavaszi" terepmintás, avagy "nyílt terep" álcaoverál. A fejemre ismét 65M bocskai sapka került. Ezt a ruhát is sokat, és igazságtalanul bántottam, így megkövetem azokat, akik szerint igenis jól álcáz. Nekik volt igazuk!

Bár a fénykép még mindig az első színes házilag gyártott amatőr fotók stílusát idézi, már itt is látszik, hogy nagyon jól beleillik a háttérbe, pedig esküszöm nem kerestem másikat!

Itt kezdődik az igazi bújócska. Az eddig használhatatlannak gondolt 51M "tavaszi" kezeslábasban egyszerűen eltűnök! Csak a kezem árulkodik róla, hogy erre járok.

Itt hason fekve még komolyabb a helyzet.Persze a fotózás közben a Nap is bukott lefelé, ahogy azt ilyenkor tenni szokta, de a minta itt mutatja meg mit is tud igazán. Számomra, aki teljesen szkeptikus voltam a terepminta használhatóságát illetően, ezek a képek nagy meglepetést okoztak. Ezért is jó kipróbálni minek mi az értelme a terepen, nagyon sokat lehet belőle tanulni!

Egy szösszenet az álcázáshoz: nagyon fontos elem a szabadon maradó bőrfelületek eltakarása álcafestékkel. Ezeknél a kezeslábasoknál hiába az arc elé ereszthető álcaháló, mégis érdemes lekenni az arcot, és a fület is, mivel a csuklya fülrésze szintén hálós kidolgozású, így alá lehet látni. A kezek szintén árulkodóak lehetnek, úgyhogy amennyi kilátszik az egyenruhából azt szintén el kell takarni, álcafestékkel, vagy lövészkesztyűvel.

Remélem azért élvezhetőre sikerült az összeállítás, a blog facebook-csoportjában ki is írok egy szavazást, hogy Ti is eldönthessétek melyik álcaruhában kúsznátok ha muszáj lenne!

A dzsungelrúzs legyen veletek!