Weekend Warrior - Egy Katonai Hagyományőrző Gondolatai: fotózás

Üdv Néktek Cimborák!

Ismét rászabadultam a hátsó kertre, kezemben öcsém nyakával, öcsém kezében pedig egy fényképezőgéppel. Ez egyetlen dolgot jelenthet: ismét egy fotósorozat következik, ezúttal az itt már bővebben is taglalt magyar mélységi felderítők egyenruhájában, amihez hagyományőrző vonalon több gyengéd szál is fűz, mint azt már említettem. A fényképek apropóját nem az egészégi állapotom javulása adta (valójában romlott) hanem talán az a tény, hogy elkezdtek bepofátlankodni a tavasz első félreérthetetlen napsugarai az ablakon, és ezek, szétment térd ide vagy oda, nem hagyják nyugodni az embert. Közrejátszott egy másik tényező is, amit majd idejekorán meg is osztok veletek, addig nyugodtan törjétek a fejeteket!

Nem olyan rengeteg képet varázsoltam (szerintem) élvezhetővé, így szeretnék átemelni néhány referenciafotót az MN-MH Ejtőernyős Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör gyűjteményéből is, hogy lássátok, mi alapján állítottam össze a gyűjteményt így.

A mostani fényképek egyik nagy újdonsága a PBSz-1 hang-és fénytompító (pontosabban annak másolata), amit ügyesen rácsavartam a hatástalanított AMD-65/5 gépkarabélyom csövére. Itt jelezném az összes videojáték-készítőnek, hogy agyaljon el, mielőtt lemodellez egy az AK-ra pikk-pakk felpattanó hangtörpítőt, mert nekem alsó hangon is 25-30 másodperc volt rátekergetni a menetes csővégre az eszközt…

Mindemellett nem vagyok fegyverügyben egy „geardo”, nekem ne legyen „okosgépkarabélyom”, legalábbis ne okosabb mint én, elég ha kávét tud főzni, és megírja a cikkeimet helyettem… komolyabbra fordítva, a PBSz-1 a legtöbb olyan extra, amit jó szívvel rápakolok a vasra, minden plusz csak zavarba hozna.

Maga a PBSz-1 ahogy azt már biztosan kitaláltátok egyaránt tompít hangot, és fényt is, méghozzá igen jó hatásfokkal, a katonai felhasználók azt mondják róla, hogy a rendszeresített, csökkentett lőportöltetű lőszerrel használva csak a zár csattogása hallatszik a fegyverből. Civil felhasználó (szabadlábon) nincs, így jobbnak látom elhinni.

Az eszköz egyébként igen egyszerű, mintadarab alapján akár csapatszinten, támaszponton is legyártható, valójában egy menetes végű acélcső és egy cserélhető gumibetét kombinációja, aminek cseréjét 200 lövésenként megéri megejteni, mert az acélmagvas lövedékek gyorsan szétnyírják a gumi lamellákat.

A PBSz-1-et természetesen a testvéri Szovjetunióban találták ki, a különlegesen csendes, többnyire igen rövidtávú, 50 méter alatti tűzharcok megvívására. Elröpköd a lövedék messzebbre is, de a találati pontosság igen nagy mértékben csökken. A szovjet felhasználók mellett a PBSz-1 (meg a többi variánsa) eljutott mindenhová, ahol a megboldogult Kalasnyikov demográfiai korrekciós rendszerét használják. Ő itt például magyar:

A képre kattintva látjátok a forrását is!

Ennyi előjáték után jöjjenek is a képek arról, hogyan nézett ki egy mélységi felderítő az 1980-as évek második felében!

Első körben így. Tulajdonképpen az 1987M ejtőernyős egyenruha- és felszereléscsalád tagjait hordja, olyan "régi motorosok" mellett, mint az 1965M ejtőernyős bakancs. Az ejtőernyős zsák fedőlapja alatt lezserül begyűrve lifeg az 1987M ejtőernyős téli kabát.

Aztán meg így. Az AMD-65-höz nem csak a "halk" lőszer, és a PBSz-1 kell, hogy csendes legyen, hanem egy különleges, precíziós irányzék, hiszen mint írtam, csak viszonylag közeli célokra tüzeltek vele... logikus.

Tud így is kinézni. Ilyenkor látszik igazán, milyen hanyag volt, és hogy leengedte a 87M ejtőernyős hátizsák szíjait ahelyett, hogy jó szorosra húzta volna... bizony, így fogja lobogtatni maga után miközben imperialista agresszorokat kerget. Viszont jól látszik az összecsukható deszantos gyalogsági ásó, ami így kéznél van! Emellett valaki szólt neki, hogy hajtogassa már kisebbre a téli gyakorlókabátot is, mert ha azt is elhagyja, fázni fog.

A mélységi felderítő nem csak türelmes, de körültekintő is. Most is éppen körültekint, egészen pontosan oldalra néz. Miután előre látóan felvette a téli kabátját is, hogy ne fázzon, és ne hagyja szanaszét az erdőben.

Így néz ki tehát egy magyar mélységi felderítő az én megfogalmazásomban, a képek szintjén. Most pedig szeretnék mutatni egy-két eredeti fényképet, amik aztán hol alátámasztják amit gondolok, hol meg teljesen ellene mennek az elképzeléseimnek. Bár most átgondolva úgy döntöttem, hogy inkább csak azokat mutatom meg, amiből kitűnik, igazam van, és így kell hordani ezt a felszerelést...

Néhány komolyabb gondolat az eredeti fényképekről: kisebb csoda, hogy a Baráti Körünk közel 200 eredeti fénykép felhasználására kapta meg az engedélyt azok tulajdonosaitól, egy olyan fegyvernem esetében, ahol alapállásban is "öt év kötél" járt mindenféle fényképezős magánakcióért, főleg a Hidegháború során. Részben emiatt is, a fényképeink többsége a '90-es évek elejéről datálódik, ám bitrokunkban vannak korábbi felvételek is, melyek alapján észrevehetőek az egyenruhák terén megnyilvánuló egyéni beszerzések, szabálytalan darabok, és ami még fontosabb egyfajta "divat" az adott korszak felderítő egyenruházati és felszerelési lehetőségeinek tükrében. A fényképeket ITT tudjátok megtekinteni.

Itt egy PBSz-1 hangtompító

Téli "séta" teljes menetfelszerelésben

Egy másik menetgyakorlat, 1997-ből. Itt már felbukkannak a kötött "kommandós" sapkák is.
No meg ott a 87M ejtőernyős téli gyakorlókabát is a hátizsákokban.

Összecsukható ejtőernyős gyalogsági ásó a hátizsákon

Teljes "díszben" hátulról.

Ha tetszett amit itt összehordtam, nyugodtan osszátok meg másokkal is! Hamarosan újra jelentkezem!

Általam előre nem látott okok miatt (a fenét nem láttam előre, hogy ide vezet a porckopás…) egészségügyi dögrováson vagyok itthon. Nyomom az ágyat, és ő is nyom engem… Ennek is megvan a maga bája, bár lassan kifogyok a megnézhető háborús filmekből (jelzésértékű, hogy ma már Kisváros-epizódokat fogyasztottam…) és a könyvespolcom minden lakóját kívülről ismerem lassan (a sarokban éldegélő pók viszont még mindig okoz meglepetést)… egy szó, mint száz, be vagyok zárva.
Ma viszont bűnöztem egy kicsit…

Mint biztos emlékeztek rá, több ízben is (volt málnás, epres, csokis, meg vaníliás, a sztracsatellát meg ~~nem tudom leírni~~ nem szeretem) említettem szépen terebélyesedő, de nagyjából parlagon heverő II. világháborús Légoltalmi Liga-gyűjteményemet. Azért csak nagyjából kihasználatlan, mert az öncélú fotózáson kívül volt már rajtam legalább egy alkalommal kiállítóként is.
Na ez a mai, nem ilyen alkalom volt, ismét csak a magam örömére (és a kistestvéreim foglalkoztatására) ugrottam neki egy fotósorozatnak. No meg azért, mert a "kolompos marhákat", azaz a légoltalmi szolgálat méltatlanul elfelejtett hőseit alig egy maréknyi ember eleveníti fel, és sajnos ők is sokszor csak jobb híján, mintegy mellékesen, hiszen ez a brigád nem "elit", nem "Rambó", még csak fegyverük sincs, hovatovább nem is katonák. Mégis részesei és részei voltak a háborúnak, és számukra csak egy számított: az emberi élet, és a javak megóvása. Az ő szélmalomharcuk pedig ha irigylésre nem is, megemlékezésre mindenképp méltó.
A vérgőzös sminket a húgomnak, a képeken az utómunkát meg az öcsém szakmai útmutatásainak köszönhetitek.

Jöjjön tehát a Légoltalmi Liga (1937-1944) egészségügyi szolgálatos hordágyvivője. 100%-ig eredeti összeállításban.

Ami a képeken lesz:

-Magyar 1935M Légó/B munkavédelmi sisak
-Olasz T-35 gázálarc tokkal, szűrővel
-M39 Krankenträger - német katonai hordágy
-Légoltalmi szolgálatos karszalag
-Egészségügyi szolgálat zománcjelvény
-Legénységi bőr derékszíj
-Légoltalmi igazolvány (képen nem látszik)
-Légoltalmi ABC (képen nem látszik)
-Velünk az Isten a légiveszélyben
-Óvóhely zománctábla
-Korabeli civil ruházat