Néphadsereg Mélységi Felderítő fotósorozat

Üdv Néktek Cimborák!

Ismét rászabadultam a hátsó kertre, kezemben öcsém nyakával, öcsém kezében pedig egy fényképezőgéppel. Ez egyetlen dolgot jelenthet: ismét egy fotósorozat következik, ezúttal az itt már bővebben is taglalt magyar mélységi felderítők egyenruhájában, amihez hagyományőrző vonalon több gyengéd szál is fűz, mint azt már említettem. A fényképek apropóját nem az egészégi állapotom javulása adta (valójában romlott) hanem talán az a tény, hogy elkezdtek bepofátlankodni a tavasz első félreérthetetlen napsugarai az ablakon, és ezek, szétment térd ide vagy oda, nem hagyják nyugodni az embert. Közrejátszott egy másik tényező is, amit majd idejekorán meg is osztok veletek, addig nyugodtan törjétek a fejeteket!

Nem olyan rengeteg képet varázsoltam (szerintem) élvezhetővé, így szeretnék átemelni néhány referenciafotót az MN-MH Ejtőernyős Felderítő Katonai Hagyományőrző Baráti Kör gyűjteményéből is, hogy lássátok, mi alapján állítottam össze a gyűjteményt így.

A mostani fényképek egyik nagy újdonsága a PBSz-1 hang-és fénytompító (pontosabban annak másolata), amit ügyesen rácsavartam a hatástalanított AMD-65/5 gépkarabélyom csövére. Itt jelezném az összes videojáték-készítőnek, hogy agyaljon el, mielőtt lemodellez egy az AK-ra pikk-pakk felpattanó hangtörpítőt, mert nekem alsó hangon is 25-30 másodperc volt rátekergetni a menetes csővégre az eszközt… 

Mindemellett nem vagyok fegyverügyben egy „geardo”, nekem ne legyen „okosgépkarabélyom”, legalábbis ne okosabb mint én, elég ha kávét tud főzni, és megírja a cikkeimet helyettem… komolyabbra fordítva, a PBSz-1 a legtöbb olyan extra, amit jó szívvel rápakolok a vasra, minden plusz csak zavarba hozna.

Maga a PBSz-1 ahogy azt már biztosan kitaláltátok egyaránt tompít hangot, és fényt is, méghozzá igen jó hatásfokkal, a katonai felhasználók azt mondják róla, hogy a rendszeresített, csökkentett lőportöltetű lőszerrel használva csak a zár csattogása hallatszik a fegyverből. Civil felhasználó (szabadlábon) nincs, így jobbnak látom elhinni. 

Az eszköz egyébként igen egyszerű, mintadarab alapján akár csapatszinten, támaszponton is legyártható, valójában egy menetes végű acélcső és egy cserélhető gumibetét kombinációja, aminek cseréjét 200 lövésenként megéri megejteni, mert az acélmagvas lövedékek gyorsan szétnyírják a gumi lamellákat. 

A PBSz-1-et természetesen a testvéri Szovjetunióban találták ki, a különlegesen csendes, többnyire igen rövidtávú, 50 méter alatti tűzharcok megvívására. Elröpköd a lövedék messzebbre is, de a találati pontosság igen nagy mértékben csökken. A szovjet felhasználók mellett a PBSz-1 (meg a többi variánsa) eljutott mindenhová, ahol a megboldogult Kalasnyikov demográfiai korrekciós rendszerét használják. Ő itt például magyar:

A képre kattintva látjátok a forrását is!

Ennyi előjáték után jöjjenek is a képek arról, hogyan nézett ki egy mélységi felderítő az 1980-as évek második felében!

Első körben így. Tulajdonképpen az 1987M ejtőernyős egyenruha- és felszereléscsalád tagjait hordja, olyan "régi motorosok" mellett, mint az 1965M ejtőernyős bakancs. Az ejtőernyős zsák fedőlapja alatt lezserül begyűrve lifeg az 1987M ejtőernyős téli kabát.

Aztán meg így. Az AMD-65-höz nem csak a "halk" lőszer, és a PBSz-1 kell, hogy csendes legyen, hanem egy különleges, precíziós irányzék, hiszen mint írtam, csak viszonylag közeli célokra tüzeltek vele... logikus.

Tud így is kinézni. Ilyenkor látszik igazán, milyen hanyag volt, és hogy leengedte a 87M ejtőernyős hátizsák szíjait ahelyett, hogy jó szorosra húzta volna... bizony, így fogja lobogtatni maga után miközben imperialista agresszorokat kerget. Viszont jól látszik az összecsukható deszantos gyalogsági ásó, ami így kéznél van! Emellett valaki szólt neki, hogy hajtogassa már kisebbre a téli gyakorlókabátot is, mert ha azt is elhagyja, fázni fog.

A mélységi felderítő nem csak türelmes, de körültekintő is. Most is éppen körültekint, egészen pontosan oldalra néz. Miután előre látóan felvette a téli kabátját is, hogy ne fázzon, és ne hagyja szanaszét az erdőben.

Így néz ki tehát egy magyar mélységi felderítő az én megfogalmazásomban, a képek szintjén. Most pedig szeretnék mutatni egy-két eredeti fényképet, amik aztán hol alátámasztják amit gondolok, hol meg teljesen ellene mennek az elképzeléseimnek. Bár most átgondolva úgy döntöttem, hogy inkább csak azokat mutatom meg, amiből kitűnik, igazam van, és így kell hordani ezt a felszerelést...

Néhány komolyabb gondolat az eredeti fényképekről: kisebb csoda, hogy a Baráti Körünk közel 200 eredeti fénykép felhasználására kapta meg az engedélyt azok tulajdonosaitól, egy olyan fegyvernem esetében, ahol alapállásban is "öt év kötél" járt mindenféle fényképezős magánakcióért, főleg a Hidegháború során. Részben emiatt is, a fényképeink többsége a '90-es évek elejéről datálódik, ám bitrokunkban vannak korábbi felvételek is, melyek alapján észrevehetőek az egyenruhák terén megnyilvánuló egyéni beszerzések, szabálytalan darabok, és ami még fontosabb egyfajta "divat" az adott korszak felderítő egyenruházati és felszerelési lehetőségeinek tükrében. A fényképeket ITT tudjátok megtekinteni.

Itt egy PBSz-1 hangtompító

Téli "séta" teljes menetfelszerelésben

Egy másik menetgyakorlat, 1997-ből. Itt már felbukkannak a kötött "kommandós" sapkák is.
No meg ott a 87M ejtőernyős téli gyakorlókabát is a hátizsákokban.

Összecsukható ejtőernyős gyalogsági ásó a hátizsákon

Teljes "díszben" hátulról.

Ha tetszett amit itt összehordtam, nyugodtan osszátok meg másokkal is! Hamarosan újra jelentkezem!

WARdrobe-szekrény: A szovjet R-392A adó-vevő "Akkor és most" rovattal

Az a szerzeményem, amit ma mutatok be Nektek, nem ma került a birtokomba, de valahogy csontom velejéig lusta voltam írni róla, pedig minden készen állt hozzá. Nincs mentségem, vagyis van, de azt keresni is lusta vagyok :-)

Jöjjön hát inkább a szovjet R-392A rádió adó-vevő bemutatása!

Egy kedves barátomtól jött el a darab, aki nagyon lelkiismeretesen fel is újította, így nagy örömömre a rádió működőképes állapotban került hozzám. Ez azért is nagy előny, mert magam a rádióelektronikához annyit értek, amennyi az autórádión a műsorkereséshez-hangerőszabályzáshoz épphogy elegendő. Szerencsére van nekem egy ezen a téren nagyon jó érzékkel megáldott öcsém, úgyhogy ő segített letesztelni a gépet, tényleg búg-é ha delejre kötjük. Jelentem, búg.

A rádióról csak annyit tudok mondani teljesen sötétben tapogatózva, amit a forrásaim tudnak, így bármiféle technikai pontatlanság az ő lelkükön szárad, feltéve, (de nem megengedve) hogy az én kritikátlan fordításommal van a baj.

Most, hogy kimagyarázkodtam magamat, elkezdhetünk foglalkozni magával a rádióval. 
Jellegét tekintve háti rádió, egyetlen katona elég a hurcolásához a szovjetek éppen ezért járőr-rádióként rendszeresítették, de eljutott még sokfelé a Keleti Blokkon belül - ide is. A szett részét képezi gyárilag egy rohamzsák, abban lehet kényelmesen (?) hurcolni az adó-vevőt és az összes mellékletét. A zsák vászonból készült, két zsebe van, egyikbe fér a készülék, másikba az alkatrészek. Én személy szerint hiányolok róla egy harmadik, kisebb zsebet a jegyzettömb részére, de ez egyéni szociális szívfájdalmam. Ezen a képen egy derék szovjet katona hurcolja Afganisztán azóta sem sokkal barátságosabb lankáin az 1973-ban rendszeresített, közel három kilós eszközt.

A rohamzsák fedelén fellelhető egy gyárilag beépített folytonossághiány, parasztosan lyuk, amit gumigyűrűvel körben meg is erősítettek, úgy sejtem egyrészt az anyag foszlását elkerülendő, másrészt talán vízállósági szempontból is, mivel ezen a lukon keresztül csodálkozik a világra a másfél méteres Kulikov-antenna. Ez a rohamzsák, benne összetekerve a Kulikov.

Az antenna sokaknak ismerős lehet, alapját az az elgondolás adja, hogy összetekerve kis helyen is elfér. Ehhez egy bovdenes, tehát acélsodronyos merevítési módszert alkalmaztak, amitől az antenna használat közben megfeszítve peckesen áll, ha viszont nem akciózik, akkor elernyedve, kis helyen is elfér. A biológiai hasonlatokra fogékonyak rossz helyen keresgélnek, mert kinézetre inkább gerincoszlopra hasonlít az egész, mint másra.

A Kulikov-antenna segítségével a rádió hatótávolsága sok apró kellemetlen jellegzetességtől függően (terepadottságok, páratartalom, beépítettség, a rádiózás helyi védőszentjeinek kedélyállapota stb.) hat, vagy akár tíz kilométer is lehet. A teljes készlet így néz ki "szétdobva":

A szetthez tartozik még, az én esetemben egy pár, fejhallgató, és/vagy mikrofon is, melynek típusneve nem meglepő módon R-392 (oroszosan: p392 наушники). A fülhallgatók sokféle, számomra is felfogható egyedi technikai megoldást vonultatnak fel, mivel amellett, hogy féloldalas kialakításúak, így nem zavarják a rádió kezelőjét, vagy a beszélőt más tevékenységben, még egy gumipánt segítségével a homlokon szépen rögzíthetőek is, így egy darab kezet sem vesznek el a fontosabb feladatok elől. Hovatovább a harckocsizók és a repülőhajózók által is használt gégemikrofonok elvén működnek, azaz nem a levegő továbbítja a rezgéseket, hanem maga a szerv, amihez közel van a mikrofon. Jelen esetben a pofacsont, így nyugodtan hívhatjuk "pofamikrofonnak" is. Az az értelme, hogy nagy zajban is, ami háborúzás idején előfordul, tisztán érthető az emberi beszéd. Itt jól látható szintén az előbbi szovjet katonán (vagy az ikertestvérén?) hogy hogyan is néz ki a fülhallgató-mikrofon felhelyezése a gyakorlatban:

A készülék kezelőszervei a rádió tetején helyezkednek el, az alább látható kiosztásban:

A készüléken hat, előre beállított frekvencián lehet forgalmazni, és venni, valamint képes morze-jelek továbbítására és fogadására is. A képen bal fölül látható csatlakozóba megy a Kulikov-antenna. Ennyit tudok róla, meg azt, hogy nincs hozzá akkumulátorom, még.

Végezetül itt egy fénykép-összehasonlítás, afféle "akkor és most" stílusban, hogy lássuk, a magyar katonák is használták ezt az eszközt - igaz, viszonylag kis hatótávolságuk miatt csak az alegységek közti kommunikációra. A jobb oldalon modellt áll az öcsém.

Ha tetszett a cikk, osszátok meg, ha nem, mondjátok el kommentben, miért nem! Szép napot mindenkinek!