Az alapot a kutakodáshoz most is Romsics Ignác professzor úr remek könyve, a Magyarország Története A XX. Században című átfogó munka adta. Emellett jó hasznát vettem a Szalay Hanna által összeállított 1956 Sajtója október 23-november 4 című forráskiadványnak, mely többek között röplapok, újságok, felhívások, közlemények releváns részleteit, és a Kossuth Rádió napi adásainak teljes szövegét is leközli, egyszóval nagyon alapos, és semmit nem kommentál. Használtam még bizonyos fokig a Győri László által összeállított Piros a Vér a Pesti Utcán című verseskötetet is, ezekből a korszellemet, az utca hangulatát jól ki lehet bogozni. Mindenkinek fokozottan ajánlom itt is, hogy nézzen utána mindennek, mielőtt belekezdene akár egy olyan zűrzavaros és "egyszerű" összeállításba is, mint az 1956-os.
A képanyagot az internet szolgáltatta nekem, és Nektek is.
Indításképp egy érdekes kép: az itt látható forradalmár fegyverzete némiképp eltér a "megszokottól", hiszen a derekára fűzött két darab 42/48M "Vécsey" támadó (nyeles-) kézigránát mellett egy
Nem sokan tudják, vagy gondolnak bele, de az 1947-ben kifejlesztett, a Vörös Hadseregben 1949-ben rendszeresített, mára pedig legendássá lett eszközt Budapest utcáin vetették be először a beavatkozó szovjet csapatok. Hogy mégis miért nem ez a fegyver 1956 szimbóluma? Egyszerűen azért, mert a lőszere nem felcserélhető a Magyarországon is használt 1948M géppisztolyéval, ami a szovjet PPS 41 géppisztoly hazai variánsa, amihez szó szerint hegyekben állt a lőszer a különféle raktárakban, legyenek azok rendőrségi, üzemi őrségi, vagy katonai raktárak. Az biztos, az öreg Kalasnyikov nem ebbe betegedett bele.
A felkelőn a civil ruha és a katonai elemek érdekes keveréke figyelhető meg, nagy divatja volt a szintén katonai raktárakból összegyűjtött pufajkáknak, amelyek megint csak szovjet mintájúak, mint akkoriban a Magyar Néphadseregben nagyjából minden és bármi. A karján
UPDATE: Többen is jeleztetek a fenti kép kapcsán érdekességeket. Az egyik Olvasóm azt emelte ki, hogy a fegyveren behajtható döfőszurony látható, ami a szovjet M44 karabélyok, és a róluk másolt magyar 48M karabélyok jellegzetessége.
A másik jelzést a karon viselt "kötés" ügyében kaptam, és valóban, az, amit én jó ideje kötésnek láttam, kinagyítva vízszintesen elég szabályosan hármas osztatúnak tűnik, még ha a színek nem is különülnek el rajta élesen, így valószínű, hogy ez is egy vékony nemzetiszínű karszalag, olyan fajta, amit a továbbiakban bemutatok majd. Minden esetre az igaz, hogy nem ez a kép a legjobb arra, amire használtam, ezért AK-47-ügyben jobban ajánlom a következő képet:
Itt két másik kép, ahol egy másik forradalmár kezében jobban valóban látható a fegyver:
Valamint egy harmadik, amin a Széna téri felkelőcsoport parancsnoka, Szabó János, a legendás "Szabó bácsi" megcsókolja az AK-47-esét emberei körében. Visszaemlékezések szerint nem kifejezetten a fegyvernek szól a hódolat, sokkal inkább "Szabó bácsi" jellemében keresendő a kulcs, mert szeretett az emberei előtt teátrálisan viselkedni, nagy hatású beszédeket mondani, mai szóval kicsit "showman" is volt. Ennek (is) köszönhette, hogy egyike volt azoknak a csoportparancsnokoknak, akik megválasztásuktól kezdve a forradalom bukásáig a posztjukon maradtak, ha nem is konfliktusok nélkül, ami egy 900-1400 fős csoport esetén nem kis teljesítmény, hiszen a "Szénatérieknél" csak a "Corvinközieknek" volt nagyobb a befolyása és a létszáma.
A következő képen számomra több dolog is érdekes. Első sorban karszalag-ügyben szeretnék néminemű mítoszt eloszlatni: a felkelők nagy többsége NEM hordott széles piros-fehér-zöld karszalagot, ahogyan azt sokan elképzelik. Legalábbis a forradalom kezdeti szakaszában biztosan nem, utána pedig leginkább a Nemzetőrség tagjai, akiknek a karszalagjaira visszatérek még. Egyszerűen azért nem, mert a forradalommá terebélyesedő tüntetések sodrában sokszor nem volt idő ilyen karszalagok legyártására. Éppen ezért a karszalag-viselés erősen esetleges, egyéni ízléstől függő dolog. Ez alól kivételt képeznek a katonák, és a Nemzetőrök, mivel ők egy hivatalos fegyveres testület tagjaként a hadijog vonatkozó szabályai szerint kötelesek voltak magukat jól láthatóan megkülönböztetni a fegyvertelen tömegtől, ez pedig egyenruhák híján (vagy éppen a szemben álló felek egyenruháinak hasonlósága miatt) karszalagokkal lett megoldva. Ekkor kerültek elő a II. világháború alatt fel nem használt légós, vagy munkaszolgálatos karszalagok. Persze ez nem jelenti azt, hogy a felkelők ne igyekeztek volna ezerféle módon jelölni a nemzeti hovatartozásukat, főleg a nyomasztóan sok vörös csillag után.
A képen látható két forradalmáron magyar pufajkakabátok vannak, amikhez tiszti derékszíjakat szereztek, valamint a középen álló lány (a forradalom egyik leggyönyörűbb arca!) egy kis egészségügyi oldaltáskát is magára akasztott, talán kötszerekkel, talán lőszerrel teli. Érdekes a bal szélső felkelő "karszalagja", ami szerintem megegyezik a méteráruboltban ma is kapható nemzetiszínű szalaggal, és a lány sapkarózsája, ami szerintem egy Kossuth-címer lehet. A képen látható fegyverek mind 48M géppisztolyok.
Ezen a képen egy másik "sapkajelvény" látható: a magyar katona lecserélte az ismert és gyűlölt Rákosi-címert a sapkáján egy nemzetiszínű anyagdarabra.
Szintén magyar katona látható ezen a képen Kossuth-címeres kitűzővel, és hatágú rendfokozati jelzésekkel. Az 1956-os Honvédség tagjai ebben is igyekeztek visszanyúlni egy régi hagyományhoz.
Ez a fénykép nagy kedvencem, nem sűrűn látni ugyanis rohamsisakos felkelőt eredeti fényképeken, főleg nem az egyenruha többi része nélkül. A civilek többre becsülték a sapkákat, mint a nehéz 50M rohamsisakokat. Találjátok ki ezek vajon melyik hadsereg sisakjai alapján készültek?
Látszik még egy érdekesség, a géppuskaheveder, jelen esetben a derékon átvezetve. Ez volt az a motívum, amit az 1956 utáni megtorlások során csak gúnyosan "zsiványszokásnak" neveztek, ám gyakorlati haszna volt. A felkelők nagy része nem tudott patrontáskát, tártartót szerezni a fegyveréhez, hacsak nem volt katona, mint vélhetően a jobb oldali férfi (itt jól látható a katonák által viselt karszalag is), így zsebükben, zsákmányolt gázálarctáskákban, vagy pedig a géppuskákhoz hevederekben kiadott lőszert tekerték magukra.
Egy kép a hevederek viseléséről:
A sok fekete-fehér után itt van maga a gyűjtemény, lássuk, mire használtam el a fekete bőrkabátot:
.JPG)
Számomra legértékesebb darabja a legkisebb: a bal gallérhajtókán látható piciny, öreg szalagdarab. Ezt ugyanis nagymamám hordta 1956 vérzivataros napjaiban, és Tőle maradt rám. Azt hiszem méltó helyet találtam neki.
A gyűjtemény egyébként közel 100%-ig eredeti, egyedül a Kossuth-címeres sapkajelvényből vettem másolatot, nekem így pont tetszik.
Fontos elem még az 1950M sisak, ami 1953-as gyártású. Láttam belőle olyan darabot, amire fehér Kossuth-címert festettek, de én meghagyom ilyennek.
A két kézigránát a már emlegetett 42/48M Vécsey támadó kézigránát, mindkettő hatástalanított, gyűjteményi darab. A bal oldali darab 1949-es, a jobb oldali 1951-es gyártású.
Ezen a képen nyújtott töltetként működnek az összecsavart fejek, ezt a kis gonoszságot két-három gránátfejjel érdemes játszani, úgy képes egy harckocsi lánctalpának leszerelésére is. Több fejet nem éri meg összecsavarni, mértéket kell tartani itt is.
A nekünk bal alsó zsebből egy fegyverolajozó készlet kandikál ki, az "O" jelű szelencébe megy az olaj, a "Zs" jelűbe pedig a zsír. A fegyverek karbantartásával kapcsolatban nem találtam forrást 1956-ra vonatkozóan, csak gyanítom, hogy a fiatal felkelők számára nem ez volt a legfontosabb elfoglaltság, kivéve, ha akadt katonaviselt ember a csoportban, az építőleg hathatott a fegyelem gyors kialakulására, ami nem feltétlenül gond ha az ember tizenéveseket és fegyvereket ereszt össze, MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség: katonai előképzést, és sokféle egyébként is hasznos tudást és vizsgát, pl. jogosítványt, ejtőernyős képesítést, pilótavizsgát, rádiós gyakorlatot, búvárvizsgát stb. széles rétegek számára elérhetővé tevő félkatonai szervezet) ide, vagy oda.
Van itt még egy 1953-as datálású (eszméletlen mennyi mindent gyártottak abban az egy évben) sebkötöző csomagom is, szerintem végszükség esetén még használható is lenne, én legalábbis ismerek olyat, aki nem is egyszer használta, és egyben van.
A derékszíj a korabeli rendszeresített katonai darab, ez tartja egyben az egész vándorcirkuszt.
A nekünk jobb oldali mellzsebre egy korabeli katonakönyv került, ez nevelőapám édesapjáé volt.
Érdekes még a megsárgult, eredeti röplap, ezt szereztem az elemlámpa helyett. Címe: NAGY IMRÉBEN BIZALMUNK és az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság adta ki, dátum nincs rajta. Így szól:
Mivel dátum nincs, így csak a szövegkörnyezetből sejthető, hogy valamikor 1956 október 26-28 között íródhatott. Írtam erről az elmúlt pár órában egy kisregénnyi agyalást, korabeli idézetekkel megtámogatva, csak úgy magamnak, vázlatszerűen, de kitöröltem, mert egyszerűen nem tudok ennél közelebbi dátumot adni Nektek az események tükrében, ez a három nap az, amire le tudom szűkíteni a lehetőségeket. Ha van Köztetek olyan, aki közelebbit tud mondani a röplappal kapcsolatban, annak a segítségét nagyon szívesen veszem!"NAGY IMRÉBEN BIZALMUNK!"Ez volt a jelszó még kedden, október 23-án.Ez a bizalom két-három napra megingott, de most erősebb, mint valaha!Kiderült, hogy Nagy Imre két napig az ávó foglya volt.Géppisztolyokkal a háta mögött mondta el első rádióbeszédét.
Legújabb nyilatkozatából kiderült, hogy a statáriumot és a szovjet csapatok beavatkozását nem ő rendelte el.Ezt csak a Rákosi—Gerő-féle gazemberek fogták rá, hogy megbuktassák.Mi tehát hiszünk Nagy Imrének. De féltve intjük, vigyázzon a nép bizalmára!Azonnal különítse el magát a hazaárulóktól!Azonnal takarítsa ki a kormányból a régről itt maradt szemetet,
azokat, akiket joggal vet meg és gyűlöl a nép.Intézkedjék, hogy a szovjet csapatokat vonják ki az országból!Intézkedjék, hogy az ávósok ne furakodjanak be az új rendőrségbe!Nagy Imre helytállását már eddig is sok helyes intézkedés igazolja! Sürgetve várjuk a többit is. Amilyen mértékben Nagy Imre teljesíti a nép jogos követeléseit, bizalmunk oly mértékben fog benne növekedni.EGYETEMIFORRADALMIDIÁKBIZOTTSÁG
A gyűjteményből vitathatatlanul hiányzik egy 48M géppisztoly, vagy 48M puska, esetleg 48M karabély, csak hogy az 1956-ban legelterjedtebb fegyvereket említsem. Az igazsághoz közelebb áll ha azt mondom, lőttek mindennel, míg akadt lőszer, én viszont szeretnék egy "tipikus" forradalmárt bemutatni, ahhoz pedig nem illik jól az AK-47, vagy a Mannlicher kurtály. Igyekszem majd ahogy lehetőségem engedi beszerezni egy megfelelő, és hatástalanított "vasat" a képhez, lehetőleg olyat, ami más összeállításokban is "újrahasznosítható".
Végszónak itt egy nóta az amerikai Ignite együttestől, annak is magyar származású frontemberétől, Téglás Zolitól. Punk-rock, így nem feltétlenül lesz mindenki ínyére, de én imádom, hogy némelyik számukban magyarul is megszólalnak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése