Kedves
Barátok!
A cím
alapján azt hihetitek, hogy elment az a kevés maradék eszem is, amit a
lőporgázok és a csatazaj még nem tudott kiölni, vagy talán azt, hogy a mostani
posztom valami új egyenruha-reformkísérletről fog szólni, és semmi köze nincs a
hagyományőrzéshez. Esetleg azt, hogy a 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj lesz a téma, akik szinte kizárólag amerikai, vagy legalább is nyugati felszerelést és egyenruhát használnak.
Sajnos az a rossz hírem, hogy észnél vagyok, és itt még
mindig MINDEN a hagyományőrzésről szól – úgy, ahogyan én látom.
Bár 1990
óta, vagy még inkább Magyarország 1999-es NATO-csatlakozása óta, az amerikai
katonai felszerelések egyéni, vagy csapatszintű megjelenése nem okozhat nagy
meglepetést, mégis kevesen gondolnák, hogy az amerikai egyenruhák hazai hatása
sokkal korábbi, mint a Berlini Fal leomlása. Itt omlik.
Jól
ismert tény, hogy a Magyar Néphadsereg 1950 és 1957 között kritikátlanul
átvette a szovjet szabású egyenruhák, sisakok, fegyverek használatát. Annyira
sikerült, hogy amikor az 1950-es évek elejének magyar csapatfelderítőjét
bemutatva jelentem meg egy rendezvényen, többen tréfásan szovjetül oroszul
igyekeztek szóba elegyedni velem, amit én ugye tréfásan nem voltam hajlandó
megérteni…
Éppen ez
a „szovjetizáló” vonal törik meg, amikor 1962-ben rendszeresítik az 1962M
gyakorló egyenruhát, mely anyagában, kidolgozásában, formavilágában semmilyen
közösséget nem vállal a szovjet vonallal, sokkal jobban hasonlít viszont az
amerikai hadsereg(!) egyenruhájára(!)…
„Mi
történhetett?” kérdezhetik joggal azok, akik szerint a Kádár-éra nem volt
feltétlenül a nyugati típusú fogyasztói társadalom trendjeinek fő követője. A
lázadásnak is beillő cselekedet mögött történelmi munkásmozgalmi indokok
álltak.
1953-ban
ugyanis egy maroknyi kommunista felkelő Kubában lerohanta a Moncada laktanyát,
ezzel kezdetét vette az 1959-ig tartó kubai forradalom. Melynek legfőbb, ám nem
túl lelkes szponzora (a jóval lelkesebb Szovjetunió mellett) az Amerikai
Egyesült Államok lett, mindkét oldal számára, hiszen a kormányerőknek juttatott
felszerelés jó része hamarosan a Fidel Castro által vezetett egyre növekvő
számú felkelőknél kötött ki, nem is beszélve arról, hogy a kubai hadsereg
szintén amerikai szabású egyenruhákat rendszeresített. Itt látható az öreg
Fidel, amint éppen amerikai mintájú egyenruhában forr a dala:
Ezek a
friss forradalmi hagyományok vezethették arra az elhatározásra a Magyar Néphadsereg agytrösztjeit, hogy a kubai harcosok hasonló ruházatát alapul véve
legyártsanak egy új, megbízhatóbb egyenruhát, ami felülmúlja a korábbi, szovjet mintájú ruházatot. Azt viszont senki sem gondolhatta, hogy ez az egyenruha, több, mint 40 éven át szolgálja majd a magyar katonák tömegeit, és máig keresett cikk lesz nem csak mint szuvenír, de mint megbízható munkaruházat is. Ez az új egyenruha lett a 62M, majd később 65M
egyenruha néven ismertté vált szett, melynek korai változatához a katonák által is
csak „Castro-sapkának” nevezett fejfedő társult, ez is mutatja, már akkor is mindenki pontosan tisztában volt azzal, honnan fúj a szél. Itt látszik a fejfedő, magyar
ejtőernyős katonákon, akik az egyenruha ejtőernyős változatát viselik:
A 62M és
a 65M egyenruha között nagy vonalakban nagyjából csak a nadrág szabásában, és a
galléron viselt színes fegyvernemi jelzések eltűnésében van számottevő
különbség, a mintát pedig az amerikai OG-107 kódjelű gyakorló egyenruha adta.
Itt ni:
Ez pedig
a jól ismert magyar 65M egyenruha, az 1970-es évek gépesített lövészkatonájának összeállításában,
ahogyan sosem viseltem még eddig. A tökfödő már az elterjedtebb 65M „bocskai” sapka, igaz abból
a korai, műanyag szemellenzős, lehajtható fülű változat.
.JPG)
A
hasonlóság elsőre is látható, mindazok számára is, akik eddig kételkedtek. A ruhák zubbonyain két-két mellzseb található, elől műanyag gombokkal záródik (az amerikai változaton hat, a magyaron öt található, ezek a hazai kiadásban koszorúba foglalt keresztbe tett puskákkal díszítettek is), a nadrágokon kanálzseb és farzseb található (a magyar verzión pluszban még egy "kanálgépzseb" a honvédségi étkészlet tárolásához, amit az amerikai katonák egy az egyben zseniális találmánynak tartottak), a vállszalagok szintén gombosak. Eltérés még, hogy a magyar nadrágban egy plusz derékbehúzó segíti a méret beállítását, ilyet az amerikaiak nem használtak. Az OG-107-es ruha 1952-ben került az amerikai csapatokhoz, mint "általános munkaruha", azaz magyar fogalmak szerint "gyakorló egyenruha". Nevét a ruha festékének színkódjáról kapta, ami az olivzöld egy szürkés árnyalata volt, és melyet a hazai egyenruha-tervezők sikeresen le is másoltak. Az amerikai szett szintén hosszú karriert futott be, 1989-ben vonult nyugdíjba, míg a magyar megfelelőjével még a 2000-es évek elején is találkozhattak azok, akik sorkatonaként bevonultak. Mindkét ruhára az egyszerűség, a praktikum, és bizonyos fokú elegancia jellemző, amellett, hogy erős pamutvászon anyaguk nagyon strapabíró.
Így
amikor a magyar 65M egyenruhákra gondoltok, vagy éppen felveszitek egy-egy darabjukat, jusson
eszetekbe, hogy a szálak néha messzebb vezetnek, mint hinnénk! Aki még mindig nem hisz nekem, keresse fel az angol nyelvű Wikipédia szócikket, ahol a felhasználók között minket is megtalálhat!
Viva la
Revolución (del Uniforme!)
